A főnököm nem fogadta valami jól
a betegségem hírét, de végül belement a szabadnapba. Ha tudta volna, milyen
beteg is vagyok… Lelki beteg. Én lelki beteg egy szöszi miatt. Elképesztő.
Képtelen voltam felkelni a lelkemre nehezedő súlytól, és a szívemet mardosó kétségektől.
Mintha lidérc csücsült volna a mellkasomra, és arra várna, hogy belefulladjak a
reménytelenség mocsarába. Ezért ne legyetek részegek. …
A plafont bámultam, mikor eszembe
jutott, hogy felnézzek a twitteremre. Olyan sokan írogattak nekem, mint soha.
Vagy őszintén, mintha még mindig álmodtam volna. Több mint 50 üzenet érkezett
tegnap délután óta, mikor legutóbb néztem, és megszámlálhatatlan tweetben
jelöltek meg. Végig se néztem, csak bele olvasgattam, hogy megtudjam mi ez az
egész.
Hamarosan rá kellett jönnöm, mit
csináltunk tegnap éjszaka. Órákon át szórakoztattuk a Directionereket a
Twitcamon. Hulla részegen… A videó egy részét megnéztem, semmi olyan nem
történt, ami miatt majd magyarázkodnunk kéne, de nem hinném, hogy jó fényt vet
majd rá az ügy. Ennek ellenére percenként emelkedett százával a követőim száma.
Amint megtudtam, mi történt felhívtam a szöszit, és mindent elmeséltem neki.
Részletesen azt is, amit közzé tettünk. Úgy éreztem a hangján, kissé
megkönnyebbült. Még szerencse, hogy a laptopom kéznél volt. Twitcam helyett el
se merem képzelni, mit alkottunk volna.
Délután ismeretlen számról
kerestek, amiről a bemutatkozás után
kiderült, hogy a One Direction menedzseréé. Közölte, hogy egy óra múlva
találkozunk, kapjam össze magam.
Úgy tettem, ahogy mondott. Rendbe
hoztam magam kicsit, és vártam. Bár nem tudtam, hogyan is gondolja mindezt,
mert helyet sem beszéltünk meg, de amint letelt az egy óra hangos dudálás törte
meg a délutáni London szokásos zajainak dallamos egyformaságát. Az ajtó előtt
egy sötétített ablakos limuzin állt, belőle a menedzser szállt ki, mint később
kiderült. Nem ismertem, csak abból tudtam, ahogy rám nézett, utált engem abban
a pillanatban. Azzal kapcsolatban keresett, ami este történt. Szörnyen
szégyelltem magam, és amíg a nap folyamán csak Niall hírére tudtam gondolni
rájöttem most már nekem is van hírem, nem is akármilyen. Rossz. …
- Tudja kisasszony, most el kéne
tiltanom a fiúktól… Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen. Rájöttem, hogy az
nem megoldás, bekeményítenének, és nem lehetne velük dolgozni. Továbbá, ki kell
magyaráznunk az esetet. Meg kell magyaráznunk a Directionereknek, ki a tintás
lány Niallel az éjszaka közepén. Rettentő hülyeséget csináltak, sok rajongót
veszíthetünk ezen. Meg kell magyarázniuk, miért csinálták, hogy jutott eszükbe,
és nem hivatkozhatnak alkoholos befolyásoltságra. Be kell magyaráznunk nekik,
hogy valójában nem ittak. – hadarta határozottan, de nem volt olyan rémes, mint
képzeltem. Csöndben bólogattam, így tűrhető volt a modora. Amíg a dolgot
megbeszéltük, behívtam. Húsz perccel később Niall toppant be, őt a menedzser
hívta. Vele is egyeztetni kellett a történetet.
A hivatalos magyarázat a
kilétemre végül az lett, hogy a „legjobb barát”, aki mindig belerángatja ezekbe
a hülyeségekbe. Ez se a mi ötletünk volt. Niall próbálta neki megmagyarázni,
hogy ez az ő hibája, és az ő ötlete volt, de akkor már én is a menedzserrel
értettem egyet. Talán mégis jobban jártunk volna, ha nincs kéznél az a laptop.
Az én hibám volt az egész.
- De mégis… a legjobb barát? –
kérdezte Niall, és kinézett az ablakon. Mindketten rá nézünk, és egyikünk sem
értette, mire céloz.
- Miért, mi van köztetek? –
nézett rám a menedzser, és olyan közel hajolt, hogy éreztem, ahogy fújtat. Csak
néztem döbbenten, és nem tudtam válaszolni a kérdésre. Magam sem tudhattam,
mire gondol Niall. Nem akartam olyat mondani, ami csak az én véleményemet
tükrözi, vagy még azt sem.
- Semmi. Semmi, de ezt úgysem
fogják elhinni. Azt gondolnak, amit akarnak. Bármit mondunk, úgyis kombinálnak.
Holnapra minden tele lesz ezzel, és hiába mondjuk, hogy csak barát… - mondta és
elgondolkodva nézett ki az ablakon, nem akart rám nézni. – Szerintem nem kéne nagy
ügyet csinálnunk ebből. Kimagyarázzuk, hogy nem részegek voltunk, csak
jókedvűek. A többi legyen az ő fantáziájukra bízva – mondta, és levette baseball
sapkáját, hogy megigazítsa, de ez csak ideges kényszermozdulat volt.
- Komolyan gondolod? – kérdeztem,
közben figyeltem ideges kis barátunk arcát, ami rémesen közel volt hozzám. – Úgy értem, ha kombinálni kezdenek, sok
rajongót veszíthetsz – folytattam. Láttam, hogy gondolatmenetemmel kimentem
magam a kemény tekintet alól. Az arc meglágyult, és éreztem, hogy már nem csak
egy akadékos, népszerűséghajhász lánykának tart, aki a One Direction által akar
népszerűséget nyerni magának. Niall rám nézett, az arca komoly volt. Nagyon
rosszul éreztem magam miatta. Tudtam, hogy az egész az én hibám, hogy egyre
többször láttam komolynak az arcát, bűntudatom lett miatta. Úgy éreztem miattam
lett ilyen.
- Legyen, ahogy akarod – mondta,
és lezártuk a megbeszélést.
- Talán jól jönne, ha élőben
kimagyaráznád az egészet a twitcamon – vetette oda még végül a menedzser, mikor
kisétáltak, és a kezembe nyomott egy cetlit. Hosszas magyarázat állt rajta,
hogy mennyire sajnáljuk az egészet. – Csak akkor, ha már kijöttek az első
cikkek. Ha feltűnnek ezek, azonnal add elő, bűnbánóan, bocsánatkérően – mutogatott
az ujjával, és kisétált köszönés nélkül, maga előtt tolva Niallt, aki hatalmas
szemekkel nézett rám. Olyan ártatlanul…
Attól féltem, haragszik emiatt,
mikor pár percen belül kaptam egy SMSt: „Ne
haragudj”. Akaratlanul elmosolyodtam, megnyugtató volt, hogy nem engem
hibáztat. „Ugyan már, ez nem a te hibád.
xx” írtam vissza azonnal. Már aznap este megjelentek a neten a rólunk
szóló cikkek. – Felháborító – gondoltam. – Hogy hagyhattam, hogy ez
megtörténjen? – néztem magam elé, de akkor még nem tettem semmit.
Másnap reggel lementem az
újságoshoz, ahol minden napilap címlapján, vagy egy kép volt a livestreamből,
vagy Niallről. Olyan címekkel, hogy „Részeken parádézik a szépfiú”, „Anyák
tömegei tiltják lányaiknak a One Direction hallgatását”, „Becsajozott Niall, a
One Direction énekese”, „Niall új barátnője rossz hatással van a fiúra” … és ki
tudja még micsoda mocsok. Abban a pillanatban éreztem elérkezettnek a
nyilvánosság elé állni. Épp azon aggódtam, hogy nincs elég időm munka előtt
megcsinálni, mikor a főnököm hívott.
- Látom jól elintézted magad –
mondta. – Adok egy hét szabadságot, de ha addig nem csitul az ügy, ki kell
rúgnom téged. Remélem, megértesz – közölte egyszerűen, majd lerakta, meg sem
várva a választ. Fantasztikus. Nos, Legalább lett időm.
Haza mentem, elolvastam
néhányszor a szöveget, alig indítottam el az adást, máris több százan
figyeltek.
„Figyeljetek srácok, sajnálom,
ami tegnap este történt. Niall a barátom, és azt hiszem rossz példát mutatott
miattam. Láttam ma a lapokban, hogy már párként kezelnek. Ne féljetek, nem
vagyunk.” mondtam, meg még magyarázkodtam egy darabig bűnbánóan, aztán
válaszoltam a kérdésekre is, meg a vádaskodásokra. Összességében azt hiszem jól
ment. Rettentő sokan írtak hozzá. Kérdéseket tettek fel rólunk, rólam, róla.
Nagyjából mindenről. A rajongók többsége nagyon kedves volt, de kaptam
mocskolódó üzeneteket is. Láttam, hogy a blogom látogatottsága… Nem találok rá
kifejezést. Az emberek elolvasták a történeteimet csak azért, mert Niall és én
„barátok vagyunk”. Hozzá szóltak, és kértek, írjak a fiúkról is valamit.
Szóval így lettem szenzáció egy
este alatt. Hamarosan a szüleim kerestek telefonon, már Magyarországra is
eljutott a hírem. Nem voltak túl boldogok, mikor láttak részleteket a tévében.
Otthon is hír lettem… Remek. Azt mondták, haza kell mennem, ha nem tudok viselkedni,
de megnyugtattam őket, hogy már lerendeztem a dolgot, és hamarosan azt is látni
fogják. Szerencsére nem vették ezt túl komolyan. Ha kicsit jobban érdekelte
volna őket más véleménye, aznap biztos véget vetettek volna ennek az egésznek.
sziaa. Ezt nagyon jól összehoztad. A twitcamos videot azért én is meglesném :D Amúgy nem értem miér kell mindenkinek kiakadni erre? Fiatalok... had bszórakozzanak.
VálaszTörlésAttól hogy sztár vki nem kell apácának vagy papnak lennie. Na mindegy remélem elcsitul ez az ügy :)
hát, csak azért akadnak ki, mert ugye kislányok a rajongók szerves része. A kislányok pedig a kedvenceiktől tanulnak.
TörlésA nyilvános részegeskedés pedig elég rossz példa.
Az emberek reakcióját onnan vettem, hogy még régen olvastam egy cikket, ami Danny Jones (McFly - egyik énekese) akkori új tetkójáról szólt. Az első mondat valami olyasmi volt, hogy egykor a szülők örültek, ha lányaik őket hallgatták, és követték, de ma már ... Pedig az csak az első vagy a második volt neki. Persze azóta már tele van varrva a csávó, de ugye már nem is kislány "követőik" vannak:D
meg volt még pár ilyen fölösleges kiakadás. Na, ez is kb. ilyen:D
Megérkeztem. :-)
VálaszTörlésÉn azért értem, hogy kiakadnak a szülők- Persze, fiatal az ember, és élje ki magát, de ezt egy olyan ember, aki egész nap reflektorfényben van, és rá figyel az egész világ, őt utánozzák... Hát én sem örülnék, ha a gyerekemnek ilyen srácokkal lenne tele a fala. Persze, ez fals sztori, és néha véletlenül is becsúszik, de akkor már kár is magyarázkodni.
Na mindegy. A részről: annyira tudtam, hogy elmennek egymás mellett... Mi az Istenért nem lép már valaki? Nekem kell lassan bekopognom, hogy helló, igen, bejöttök egymásnak, Harry is megmondta! Vagy hol van ilyenkor Liam? :-D
Mint ahogy az mindig lenni szokott, a következő részben ez is kiderül.:D
Törlés