2013. december 10., kedd

×Chapter 05×


Nem lehet minden lány olyan szerencsés, mint én. Nem mondhatja el minden lány, hogy Niall Horan barátnője, és a Little Mix házban él. Valójában nem értem, hogy a csajok, miért nem válnak már külön, de annyira édesek együtt, és olyan jól érzem magam a házban, hogy nem is akarom, hogy ez megtörténjen. 

A nyaralásunkat Harryékkel elhalasztottuk, tekintettel a helyzetre, és a kedvesebb üzenetekre válaszolgatni kezdtem a twitteren. Rendeztem egy „Kérdezd Beccát” twitter műsort Niall tanácsára a twitcamon, így kicsit mutogattam magam, hogy hátha akkor könnyebben elfogadnak. Niall azzal érvelt, hogy annyira cuki vagyok, hogy valószínűleg ha túllépnek azon, hogy az elképzelésük szerint elloptam őt tőlük, akkor majd utálkozás helyett inkább példakép leszek. Ami nem akartam lenni, és nem is voltam rá alkalmas, de még mindig jobb volt, mint valaki olyannak lenni, aki éjjel nappal halálos fenyegetéseket kap. 

Egy hét telt el az interjú óta, azóta a twitterem megjárta a poklot. Egy alkalommal képtelen voltam megnézni az új üzeneteket, mert egyszerűen lefagyott a rendszer. Rengetegen írogattak, így egy idő után már meg sem néztem, a blogomat a felháborodás idejére elrejtettem, és csak azoknak írtam, akik már korábban is olvasták. Nem akartam úgy új olvasókhoz jutni, mint „az a lány, tudjátok, Niall barátnője”. Persze tudtam, hogy elkerülhetetlen és így is rengeteg olyan ember lesz, akit csak ezért érdeklek, amitől ezerszer rosszabbul éreztem magam, mintha nem érdekelne senkit, de túltettem magam rajta, mert nem jutott időm ezen rágódni.

Niall minden szabadidőt nekem ajándékozott, és amikor a fiúkkal lett volna, őket is áthívta inkább. Nem akarta, hogy egyedül maradjak és agyaljak, mert úgy látszik kiismert már, és tudja, hogy azt csak önmarcangolást és kínos perceket szül. Ezt pedig minden egyes alkalommal ő szenvedte el. Ha nem ért rá, akkor - szerinte - észrevétlenül rábízott valakire.

Nem tudom, hogy bírja elviselni az indokolatlan hisztiket, amik akkor alakulnak ki, mikor ő vagy valaki más nincs ott, és gondolkodni kezdek az élet dolgairól, amik még nem nekem valók. 

Tehát nem mentünk nyaralni Harryékkel, helyette beszélgettünk egy csodaszép felhős londoni estén Niall kanapéján üldögélve. Az asztalon egy mécses halovány fénye pislákolt erőtlenül, mellette az egy pizzás doboz hevert, Niall pedig egy óriási szeletet emelt az arcához és feltette a nagy kérdést. 

- Mit terveztél, hol karácsonyozunk? – harapott a pizzába, és komoly arccal csámcsogott rajta. Normális esetbe nevettem volna a látványon, de a kérdés annyira felkészületlenül ért, hogy csak annyi energiám marad, ami a szemem kikerekedéséhez elég. Tehát rémült tekintettel meredtem rá, és pár pillanatig nem mertem megszólalni. 

- Niall… Tudod… én még. Nem gondolkodtam ezen – vallottam be óvatosan, és belekortyoltam a forró teába, amit végig a kezemben tartottam. Felszisszentem, mert még mindig nem hűlt ki, és leperzselte az egész szájüregem a nyelőcsövemmel együtt egy pillanat alatt – Ha meghívnak, akkor haza kell mennem, nehogy megsértődjenek – tettem hozzá, és leraktam a bögrét az asztalra. 

- Meghívnak? – borzolta haját értetlenül. Nem értettem, hogy mi a baja. 

- Ó, az nem biztos, ne félj ettől – legyintettem. 

- Mi van? Csak akkor mehetsz haza, ha hivatalos vagy vendégségbe? – azt hiszem ezen a ponton teljesen összezavarodott. 

- Mi másért mennék oda? Ha nem akarnak látni, akkor nem megyek, ha meg akarnak látni, akkor úgyis hívnak. Ne féltsd őket – mosolyogtam, de egy pillanatra elgondolkodtatott a reakciója. Talán tényleg furcsa lehet. Bár nem tudom. Már annyira megszoktam ezt az egészet, hogy nekem fel sem tűnt. 

- Teljesen biztos vagyok benne, hogy szeretnének látni. Főleg karácsonykor – mondta, és a kezemre tette az övét. Meleg kezének érintése, és a pillanat juttatta eszembe, hogy hamarosan eljön a karácsony és én még nem vagyok felkészülve erre. Azt sem tudom, hol fogom eltölteni az ünnepet. Sóhajtottam. 

- Azt akarod, hogy haza menjek? 

- Dehogy akarom! vagyis igen, azt akarom, de egészen másra gondoltam – kezdte a magyarázkodást – arra gondoltam, hogy meglátogathatnánk a te családodat és az enyémet is – mondta, ragyogó tekintete volt az egyetlen barátságos a felhős, hideg estén. Meg talán a pislákoló gyámoltalan mécses apró lángja, ami fáradhatatlanul lobogott mellettünk az üveg asztalkán – Együtt szeretném tölteni veled a karácsonyt. 

A karácsony a legszentebb ünnep az egész világon. Egyszerűen ez az év egyetlen napja, amikor mindenki szeret mindenkit, az emberek elfelejtik a kicsinyeskedést és átadják magukat az ünnepnek. Finom ételekről, és a szeretetről szól. Csupa olyan dolog történik ezen a napon, ami felébreszti az emberek szeretetét és törődését egymás iránt, Niall pedig velem szeretne lenni ezen a fontos napon. 

Csak elmosolyodtam, és a szemeiből tekintetem a kezére tévedt, ami még mindig az én hideg kezemen pihent. Néhány másodpercig nem tudtam, hogy mit illene reagálnom, ezért némi várakozás után lágy csókot nyomtam ajkaira figyelemelterelésképpen. 

- Én is veled szeretném tölteni – mondtam, és próbáltam hivatalos hangon beszélni, nehogy elérzékenyüljek vagy ehhez hasonló. Mosolyogva folytatta. 

- Arra gondoltam, hogy huszonnegyedikén reggeltől délutánig itt leszünk, majd hozzánk késő délután megyünk, ott leszünk este és huszonötödikén, mert az közelebb van azután pedig huszonhatodikán reggel már Magyarországon lehetünk – egy pillanatra megvillantotta fogsorát, majd hozzátette – ha így mindenkinek jó. Bár, én már beszéltem a szüleiddel. 

- Beszéltél velük? – kérdeztem kétségbeesetten – Mit mondtak? 

- Örültek neki. Nem tudom, miért csinálsz úgy, mintha nem szeretnének téged – csóválta fejét rosszallóan. 

- Nem csinálok úgy, egyszerűen csak… meglep, hogy most mindenki milyen családcentrikus lett. 

- Hogy érted ezt? 

- Úgy, hogy azelőtt képtelenek voltak megmaradni egymás közelében, nem vették észre, hogy bánt minket, ahogy egymással viselkednek, most pedig érdekes módon még a karácsonyt is képesek lennének együtt tölteni – magyaráztam. Nem akartam megtámadni ezekkel, de muszáj volt elmondanom valakinek. Azonnal megbántam, mert nem tartozott oda, de akkor is bántott. 

- A lányuk egy másik országban él. Megváltoztak a körülmények – simított ki az arcomból egy kósza tincset. 

- A múlt héten is másik országban éltem, amikor nem keresett senki sem. Ha én nem keresem őket, akkor nem hallunk egymás felől. 

- Ez bánt téged igaz? 

- Nem. Csak megjegyeztem – vállaiba markoltam és közelebb húztam magamhoz, hogy a nyakába fúrhassam az arcom. 

- Eszedbe sem jutna, ha nem bántana – suttogott. 

- Nem érdekel. 

- Akkor? – kérdezte, én eltoltam magamtól és a szemébe néztem. 

- Jó lesz, ahogy kitaláltad – elengedtem egy halvány mosolyt, és ismét a kezembe vettem a bögrét. Már nem volt olyan forró, mint korábban. 


Niall megszervezte a karácsonyt, amire én valószínűleg képtelen lettem volna. Nem is tudom, hogy mire számítottam. Annyira távolinak tűnt még ez az egész, hogy nem is mertem rá gondolni. Néha volt egy olyan érzésem, hogy a családom csak azért létezik, hogy megnehezítse az életem, máskor pedig szégyelltem magam ezért az önzőségért. Niall sosem sajnálta az időt a családjára, és bántott, amikor ezt láttam. Bántott, hogy én nem vagyok ilyen. Zavart, hogy néha eszembe sem jutottak, máskor pedig minden idegszálammal hiányoltam őket. Nem tudtam rájönni, hogyan lettem ilyen érzéketlen, de zavart, hogy ennyire más vagyok, mint ő. Úgy éreztem, ő jó ember én pedig rossz vagyok. 

×××

Ismét egy hosszú kimaradás után jelentkezem. Azt hiszem a kevés szabadidőm ellenére, ami az utóbbi időben jutott, most nem a szabadidő hiány volt az oka a szünetnek. Nem is az ötlet vagy a kedv hiánya. Egyszerűen csak annyi mindent szeretnék még bele írni, hogy fogalmam sincs róla, mi maradjon és mi legyen csak később. Vagy, hogy öntsem szavakba ezt a sok eseményt. Pláne most, hogy közeledik az ünnep, ami az év legjobb dolga. muszáj átélniük, muszáj együtt csinálniuk.

Remélem azért nem untátok végig, valószínűleg az elkövetkezendő részek (vagy rész) a karácsony hangulatában fog úszni. Remélem ti is így szeretitek a karácsonyt, mint én. 



6 megjegyzés:

  1. Szia!:) Benne lennél egy cserében? Ha igen kérlek válaszolj nálam: http://hopeless-impossible.blogspot.hu/
    Puszi, Hopeless x

    VálaszTörlés
  2. Szia, kiraktalak, és nálad is írtam!:)
    ~xx

    VálaszTörlés
  3. Imádom a karácsonyt, a fényeket, a finom ételeket. Napok óta karácsonyi lázban égek, felcsillant a szemem, hogy itt is felbukkant a karácsony szó.

    A rajongók elvetemültek, de jó hogy Becca már kevésbé foglalkozik velük.
    Ahogy Niall előhozakodott a karácsonnyal, éreztem hogy a közös szülői látogatás lesz tervbe véve. Ez annyira kedves ötlet.
    Becca érzései elgondolkodtatóak. Úgy érzi a családja nem szereti őt, nincs szükségük rá. Szomorú ha ilyen gondolatai vannak.

    Tetszett, várom a folytatást!

    puszi, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádom a karácsonyt. Szeretet meg minden. Annyira jó, nálam a láz általában október 31 után jön, amikoris letudjuk a halloween lázat:D Ha annak vége átadom magam a 100% karácsonynak, ami még napokkal karácsony után is kitart, szóval nekem a fél évem karácsony:D Szerencsére nyáron születtem, így még szünetelnem se kell ebben az imádatban:D

      Becca nem rendül meg a rajongóktól. Ő olyan, mint én, csak az érdekli, ami éppen van. Mivel a nappaliban ül, ahol egy utálkozó rajongó sincs, nincs miért rosszul éreznie magát:D Már régóta tervezem, hogy meglátogatják Niall szüleit, de eddig még mindig volt valami butaság, ami miatt nem tudtam beletenni. A karácsony pedig tökéletes alkalom lesz, hogy végre személyesen is megismerjék egymást:D
      Beccának van rá oka, hogy így érezzen. Lehet, hogy ez nem látszik. Még.
      ~xx

      Törlés
  4. A karácsony a leggyönyörűbb, legszebb, legjobb, és leghizlalóbb dolog, ami csak történhet. Zseniális dolog. Imádom.

    A részt is szerettem.
    Egyik oldalról egyet értek a családos dologgal, másik részről viszont a karácsony szellemében elnézek ezek felett, amik a saját családomat érintik.
    Ezen a ponton sokkal közelebb éreztem magam Beccához, mint eddig bármikor. Érdekes volt, még nem fordult elő velem és Beccával. De mindenképpen jó.
    Kellemes meglepetés volt, hogy Niall az egészet leszervezte. Mindig is cuki pofit láttam benne, de a történetben mindig bizonyítja is. Anyám mit meg nem adna, ha egy ilyen srácot vinnék haza... :-D

    Nagyon várom az ünnepi részeket! :-)

    xx

    VálaszTörlés
  5. Hurrá, én is imádom. Fantasztikus ünnep:D

    Örülök, hogy kicsit közelebb került hozzád Becca. Ez a rész most jobban én voltam, mint valaha. 110%!! kb.
    Igazából nem egészen ilyennek képzelem Niallt, de úgy is szeretem, meg így is. Azt hiszem az én családom is ölni tudna egy ilyen fiúért, bár lehet, hogy nem azon oknál fogva, mint a tiéd:DD
    ~xx

    VálaszTörlés